Nemkívánt gyermekként

Különös dolog a szinkronicitás. Amellett, hogy minden csoportos foglalkozásomra pont olyan emberek érkeznek, akik hihetetlen könnyedén tudnak egymáshoz is kapcsolódni, nagyon gyakran tapasztalom, hogy csoportos családállításon még a hozott téma is azonos akár a csoport felénél.

Így történt ez Bócsán is a minap, amikor Gabi Mandala jurtájában már a bemutatkozó körben láthatóvá vált, hogy sajnos a jelenlevők majd fele nemkívánt gyermekként jött a világra. Megrázó volt hallani a szavaikat, látni a könnyeiket, ahogyan beszéltek, illetve egymást hallgatták.

Hatalmas teher a léleknek, ha úgy születik, hogy nem várják, sőt lényegében épp csak megússza, hogy elvetessék. Ez sajnos eléggé gyakori jelenség és bizony komoly szorongást, félelmeket táplál az érintettben. Nagyon beszédes volt, ahogyan az egyik hölgy rámutatott a valóban mindent átszövő félelmére azzal, ahogy megfogalmazta: "Letettem ide ezt az angyalkártyát, amit húztam, de még attól is félek, hogy nem rossz hely-e ez itt." Sajnos ezekben az emberekben zsigeri érzés, hogy nem elég jók, hogy bármikor hibázhatnak, hogy zavarnak másokat, hogy őket nem lehet szeretni. Emiatt bizalmatlanok, gyakran zárkózottak és jellemzően nehezen alakítanak ki kapcsolatokat. Mindennek a gyökerében pedig ott a kétely, hogy egyáltalán joguk van-e élni. Ez utóbbira általában nem tudatosak a nemkívánt gyermekből lett felnőttek, azt azonban észlelik, hogy milyen gyakran gondolnak a halálra...

Amikor Rita (nevezzük így) került sorra a csoportos állításon, elmondta, hogy nem csupán nemkívánt gyermek volt, de ezt egész életében gyakran rá is olvasták. Az anyukája ilyesmiket mondott neki: "nagyon megszenvedtem miattad" és ő sosem érezte, hogy bárki is szeretné. Nagyon fájdalmas volt látni, ahogy felállt a család. Pontosabban először a szülők viszonyára néztünk rá a megismerkedés, majd a házasság pillanatában, aztán arra, hogy hogyan változott a kapcsolatuk először az első gyermek (vendégem bátyjának) érkezésekor, majd Rita születésekor. A szülők kapcsolatában nem mutatkozott meg probléma, sőt a fiuknak is láthatóan nagyon örültek. Azonban, amikor az időben oda ugrottunk, hogy megszületett a második gyermek... Az addigi általam felállított háromszög azonnal átalakult: apa, anya és fiuk egy sorban álltak szorosan egymás mellett, míg a kislányuk velük szemben, egyedül, távol mindenkitől, értetlenül, hogy mi a baj.

Szörnyű volt ilyen módon betekintést kapni abba, amit ez a nő gyermekként elszenvedett a szülői házban. Nulla törődés, szeretet; teljes elutasítás, kirekesztettség. Nem csoda, hogy ezek után vendégem tele van szorongással.

De hogy miért is írom le ezt a történetet? Nem azért, Kedves Olvasóm, hogy rosszul érezd magad. Azért vetettem papírra mindezt, mert nagyon fontos megértenünk, hogy bármilyen elutasítást is kaptunk gyermekként, bármennyire is éreztük magunkat kívülállónak; az egész nem minket minősít! Mondhatnánk, hogy a szülőket és a testvért minősíti, hogy ennyire kegyetlenek tudtak lenni, de én ennél is mélyebbre nyúlnék. Azt kell észrevennünk, hogy semmi sem történik véletlenül az életünkben! Életünk legfőbb nehézségeit leszületésünk előtt eltervezzük, szüleinket magunk választjuk az adott életünkre egy bizonyos fejlődési cél elérése érdekében. Bizony, aki ennyire nehéz életet választ, az nagyot kíván fejlődni és abban is biztosak lehetünk, hogy megvan az ereje ahhoz, hogy meg is tegye! Ebben az élethelyzetben az az életcél, hogy az illető képessé váljon függetleníteni magát a születési családjától kapott bántásoktól, és megtanulja szeretni önmagát.

A családállítás második részében (miután megkaptuk a kiinduló képet és oldó mondatokkal dolgoztunk a szereplők és az állító között) éppen ennek a gondolatnak az elültetése volt a célom. Miután szavakkal elmagyaráztam a fentieket, egy segítőt angyali energia közvetítésére állítottam be és arra kértem, tegye a tenyerét a vendégem szívéhez. Percekig álltak lehunyt szemmel, miközben égi szeretet energiát áramoltatott a segítő a vendégem szívébe. Ezután megérkezett Ritához a várt megnyugvás és az érzés, hogy el tud indulni új útján egy férfi oldalán, elengedve, meghaladva a családi energiát. Az állítás végeztével tanácsoltam a hölgynek, hogy 21 napon át hallgasson belső gyermek meditációt és töltse be önmagába az oly nagyon hiányzó szeretetet.

Hiszem, hogy mindennek oka van és mindenből van kiút. Az én dolgom pedig az, hogy a nekem bizalmat szavazóknak megmutassam a sajátjukat.