Mi a helyzet a megbocsátással?
"Gyűlölöm az apámat!" "Sosem bocsátok meg az anyámnak!" "Elfogadhatatlan, amit a szüleim velem tettek!" "Többé nem beszélek a apámmal/anyámmal!"
Ismerős bármelyik mondat? Nekem bizony nagyon is. Az első gyakorlatilag a mantrám volt úgy 14 éves koromtól 28 éves koromig. Szóval pontosan tudom milyen érzés.
Segítői pályafutásomban számtalanszor hallottam vendégeim szájából hasonló kijelentéseket és - mivel átéltem magam is - mélységesen együtt tudtam érezni velük.
Van azonban ezekkel a mondatokkal, illetve legfőkébb a mögöttük megbújó érzésekkel egy komoly baj. Nevezetesen az, hogy az anyánk és apánk gyermekei vagyunk, azaz 50-50%-ban bennünk élnek tovább. Ha tehát valamelyiküket utáljuk, megtagadjuk, akkor valójában önmagunk egy részét utasítjuk el! Ez pedig nem nekik árt, hanem önmagunknak!
Brandon Bays a megbocsátásra tanít. Sok embertől azonban azt hallom, hogy a megbocsátással felmentjük a tettest a bűne alól, amihez nincs jogunk, és nem is érdemli meg. Ez egy hatalmas tévedés! Megbocsátani nem azért kell, hogy a másik felet tehermentesítsük, hanem azért, mert addig, amíg nem tudunk szívből megbocsátani, addig mérgező érzéseket hurcolunk a szívünkben, ami akár meg is betegíthet minket!
Több vendégem említette, hogy korábban azt a tanácsot kapta segítőktől, hogy személyesen keresse fel a szülőjét, akivel konfliktusa van és tálaljon ki neki. Ezzel 2 alapvető probléma van. Az egyik, hogy a való világban egy beszélgetés alkalmával jelen van az ego, ami megsértődéssel, játszma indítással reagál az általa támadásnak vélt mondatokra, és a beszélgetésből így könnyű szerrel veszekedést generál. A másik, hogy ilyenkor az emberek a saját igazukra figyelnek, és miközben a másik fél beszél, önmagukban már arra készülnek, hogy mit válaszolnak, hogyan védik meg magukat -ergo az elhangzó gondolatok jelentős része el sem jut hozzájuk.
Én a magam részéről nagyon fontosnak tartom a kibeszélést, kiventillálást, azonban tapasztalatom szerint a személyes beszélgetés helyett a lélekszintű társalgás (melyet - ha még nem állsz készen egy Belső Utazásra - akár otthon is megejthetsz ellazult állapotban) célravezető igazán, hiszen itt megérzed mindazt, ami a másik fél szívében zajlik, így megérkezhetsz egy olyan fajta megértésbe, mely könnyedén segít át a megbocsátásba.
Mindez nem jelenti azt, hogy ha nehéz szüleid vannak, akkor is muszáj a kapcsolatot tartani velük. Bár nyilván ez volna az ideális, de a cél valójában csupán az, hogy megnyugodjon a lelked, és békében élhesd az életed, megtartva az egészségedet. 🙏
Katt IDE a többi cikk elolvasásáért a Nő vagyok on-line magazinban!