Liberális nevelés, vagy korlátok?

A mai világban divat lett a túlzott liberális nevelés. Ne szabjunk határokat a gyereknek, hiszen emlékszünk rá, mi magunk mennyire szenvedtünk gyermekként a szüleink állította szabályok és előírások között. Fejlődjön csak a gyermek, tapasztalja meg, hogy minek mi a következménye és majd rájön, hogy mi jó, és mi kevésbé jó a számára.

Nos, ezzel csak egy gond van –szerintem. Az, hogy a gyermeknek kiszámíthatóságot adnak a korlátok. Ha egy gyerek tudja, hogy meddig mehet el; mit tehet meg, és mit nem, akkor biztonságban érzi magát. Nyilván ezen a téren is igaz az arany középút elve, azaz, ha mindig csak falakba ütközik egy csemete, mert folyton tiltással találkozik, akkor hamar megtanulja, hogy a világ félelmetes, és az a legjobb, ha a kis csigaházában vészeli át az életet -ez a túlzottan poroszos nevelés.

Én úgy gondolom, hogy demokratikus módon engedni kell a gyermeket, hogy felfedezze a környezetét, játsszon, barátkozzon, adott esetben akár elessen, hogy aztán felállhasson, és tovább játszhasson. Viszont a felnőtt életben is lesznek elvárások, amiknek meg kell majd felelnie: időben beérni a munkahelyére, rendet tartania maga körül, alkalmazkodnia másokhoz, stb. Jó, ha ezeket már kicsi korban megszokja, és felkészül arra, hogy helyt tudjon állni a világban.

Szerintem tiszteletet is tanulnia kell a gyermeknek. Nem a kort kell tisztelnie, hanem az embert. Ne azért tisztelje a szüleit, mert idősebbek, hanem mert ők is tisztelik őt. Ha kölcsönös tiszteletben nő fel egy ifjú, akkor felnőttként kevesebb konfliktusa lesz, tehát könnyebben fog boldogulni a mindennapjaiban.

A tiszteleten túl ott a szabály, amit Domján Laci bácsitól 18 évesen tanultam az Agykontroll tanfolyamon: "Ha rámosolyogsz a világra, az visszamosolyog rád." Azaz, ha ahelyett, hogy mindent megengedve önző felnőttet nevelnénk a kicsinyeinkből, érdemes szeretetet és kedvességet adni tudó ifjoncokat nevelnünk, mert ha ők ezt az energiát közvetítik a környezetükbe, akkor majd ezt is kapják vissza. Persze itt is igaz, hogy tudniuk kell megvédeniük magukat, azaz a saját határaikat is meg kell ismerniük és védeniük, ha a helyzet úgy hozza.

Egy szó mint száz: jó dolog a szabadság, de egy társadalomban ennek egy bizonyos szintig van helye. Szerintem. 

A kép forrása és a teljes cikk ITT található. 

A teljes Nő vagyok on-line magazin pedig ezen a LINKen olvasható!